Esetmegbeszélés

Az esetmegbeszélő csoportot sokan a szupervízió egyik fajtájának tekintik. Mindkét csoportmunka a segítőn/szakemberen történő segítés eszköze. Arra szolgálnak, hogy a szakember ne maradjon magára az esettel, az eset kapcsán felmerülő érzéseivel, kételyeivel, problémáival.

Amíg a szupervízió kiindulási pontja a segítő, mint szakmai személyiség, az esetmegbeszélő csoport kiindulása a kliens, a kliens problémája, helyzetének jobb megértése, annak részletes és mély feltárása és az esettel történt eddigi segítő tevékenység, illetve a segítés elkövetkező időszakának, feladatainak megbeszélése.

Az esetmegbeszélő csoport középpontjában tehát a kliens áll, a munka tárgyát az eset, a segítő kapcsolat képezi. Célja az eset további kreatív vezetésének elősegítése. Az esetmegbeszélő csoport lehetséges formái:

· Intézményen belül,

  • azonos munkahelyen, azonos munkakörben dolgozó kollégák.
  • azonos munkahelyen azonos, illetve különböző munkakörben dolgozó kollégák.
  • különböző munkahelyeken dolgozó kollégák, akik kapcsolatban állnak az esettel.
  • különböző munkahelyeken dolgozó szakemberek, akik nincsenek kapcsolatban az esettel.

· Más intézményben,

  • de hasonló munkakörben dolgozó szakemberek.
  • különböző munkakörben dolgozó szakemberek.

Az esetmegbeszélés során a csoport tagjai új ötletekkel, megközelítésekkel, más- más nézőpontokkal segítik az éppen aktuális esethozót. A megbeszélés során a csoporttagok rendszeresen értékelik a problémamegoldás folyamatát, átbeszélik a nehézségeket, kudarcokat és az eredményéket egyaránt. A csoport folyamatos értékelése és visszajelzése nyújt segítséget a problémák megoldásában azzal, hogy más alternatívákkal is megismerhet az esethozó, melyeket eddig még nem fedezett fel magától.

Az estmegbeszélés segít abban, hogy a segítő jobban megértse kliensét, kapcsolatuk elmélyültebbé válhasson. Visszajelzést kaphat kollégáitól, csoporttársaitól saját tevékenységével kapcsolatban, és ha kell, segítséget kaphat tőlük. A csoport többi tagjai, a különböző kliensek hozott problémáinak megismerése által tapasztalatokat gyűjthetnek. Új, jól használható technikákat gyűjthetnek be maguknak, melyeket a későbbiekben saját maguk is fel tudnak használni. Az egymásnak való segítségnyújtás védi a saját lelki egészségüket, segít annak megóvásában, védi őket a kiégéstől. Intézményen belül erősödhetnek a munkakapcsolatok, a bizalom és az összetartozás érzete. A közös gondolkodás és a tanulás erős támaszt nyújthat valamennyi csoport résztvevőnek.