Mi a szupervízió?

A szupervízió szakmai személyiségfejlesztést és minőségbiztosítást nyújt a profit és nonprofit területeken egyaránt. A humán és egyéb segítőszakmákban dolgozóknak szükségük van olyan segítség igénybevételére, ahol a szakmai elakadásaikat, kapcsolati nehézségeiket tudják megfelelő módon kezelni.

Eredetileg a segítő foglalkozásúak (pl. szociális munkás, pszichoterapeuta, orvos, tanár, egészségügyi dolgozó) vették igénybe, de ma már az üzleti világban a vezetők támogatásában is elterjedt, valamint az őket támogató segítők (tréner, coach, tanácsadó, szupervizor, mediátor) mentálhigiénéjét biztosítja.

A szupervízió célja, hogy segítse a szupervizáltak (szupervíziót igénybe vevők) szakemberek együttműködési képességét, motiváltságukat, munkabírásukat, fejlessze empátia-képességüket, stressztűrésüket.

A leghatékonyabb módon védi őket a kiégéstől, jobban meg tudják oldani a későbbiekben a konfliktuskezeléssel kapcsolatos teendőiket, előtérbe helyezve az asszertív kommunikáció adta lehetőségeket.

Fontos, hogy fel tudják ismerni saját kompetencia határaikat és tudatos fejlesztéssel ki tudják azt bővíteni.

A szervezeten belül meglévő dinamika és a kliensekkel való viszonyok megismerése, megértése hozzásegítheti őket a szakmaiságuk megőrzéséhez, karbantartásához és fejlesztéséhez.

Kijelenthetjük, hogy a szupervízió hozzájárul a munkahelyen a lelki egészségvédelemhez, fejleszti az emberi kapcsolatokat, tudatosítja az egyének kompetenciáit.

A szupervízió munkamódja az esetmegbeszélés. Mindig egy konkrét esetből, az esethozó által felvetett konkrét szituációból indul ki.

Az eset lehet: én és a kliensem, én és a főnököm, én és a munkatársam stb. közötti konfliktus, elakadás.

A szupervízió témakörébe tartozik az én és a szakmám, illetve a szakmai identitás problémája is.

A szupervíziót el kell határolni az esetmegbeszélő csoporttól. A szupervízióban nem a kliensen/ügyfélen van a hangsúly, hanem az esethozón.

A szupervízió se nem oktatási és se nem egészségügyi szolgáltatás. Szupervíziót, mint tanulási folyamatot nem a közvetlen szakmai ismeretek, módszerek oktatásaként, átadásaként értelmezzük, hanem a szakmai személyiséggel történő munkaként (pl. vezetési képesség-, stressztűrés-, kapcsolatteremtő és probléma megoldó-képesség növelő, önismeret, csoportviselkedésmód-ismeret).

Balanyi Attila